2010. február 5., péntek


Kővári Attila
1970. november 13. Budapest
tel: 0630 364-2702
e-mail: kovariatti@gmail.com


Iskolák, díjak:
1998. Bessenyei György Tanárképző Főiskola
1998. Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete
1999. Magyar Festők Társasága
2002. Magyar Iparművészeti Egyetem, Vizuális kommunikáció tanári szak
2003. Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlat Nívó Díja
2003-2005. Derkovits Gyula-ösztöndíj
2013. Debrecen Kultúrájáért Alapítvány ösztöndíja

Fontosabb egyéni és csoportos kiállítások:
1997. Kiss Galéria, Debrecen
1999. Patak-Galéria, Szigetszentmiklós
1999. SZIGET-SZÜRET Fesztivál, Különdíj, Szigetszentmiklós
1999. Művelődési Ház, Bicske
1999. Debreceni Egyetem Liszt Ferenc Konzervatórium, Debrecen
2000. CORPUS REGNI, Művészet Malom, Szentendre
2000. TÉR-RAJZ, Nádor Galéria, Budapest
2000. 20x20 as képek, Fony
2001. WORLD ENCIKLOPÉDIA, Montpelier, USA
2003. Alföldi Tárlat, Békéscsaba
2003. AEGON Galéria, Budapest
2005. VAM Design Galéria, Budapest
2006. HÁZTÁJI KATARZIS, Mű-terem Galéria, Debrecen
2006. GASTSPIELE, St.Gallen, Svájc
2009. A BARNA LAZÚR TÁMADÁSA, Medgyessy Ferenc Múzeum, Debrecen
2009. EUROPA XXL, Lille, Franciaország
2010. Cím nélkül,  Curia Galéria,Vác
2012. ÉLET-KÖZÉP, Belvárosi Galéria, Debrecen
2012. KRISNAMÚRTI, Krisna-völgyi templom, Somogyvámos
2012. FÉNYKOLLÁZS, Simonffy Galéria, Debrecen
2013. ZAJKERT, (NDK csoport), MODEM, Debrecen
2013. SZENT MÁTRIX, (NDK csoport), Sesztina Galéria, Debrecen
2014. ART IN MIND, Brick Lane Gallery, London, UK
2014. LE A HEGYRŐL FEL A HEGYRE (Síkhegy csoport), MAMÜ Galéria, Budapest
2015. KALI YUGA, Református Nagytemplom, Debrecen
2015. HOME SWEET HOME, (Síkhegy csoport), Artus Galéria, Budapest
2015. KÖRBEFESTETT BICSKE, Batthyány kastély, Bicske
2016. NDK MŰVÉSZTELEP, Gyergyószárhegy, Románia
2016. MINDEN VAS, (NDK csoport), Sesztina Galéria, Debrecen



Kali yuga 
(2010-2017)


A Kali-Yuga szó szerinti jelentése: a sötétség kora, a vitatkozás és képmutatás, a viszályok kora.
A védikus irodalom szerint egy világkorszak négy Yugából (korból) áll, amelyeket Satya- (Aranykor, az Igazság kora), Tretá- (Ezüst kor), Dvápara- (Bronz kor) és Kali-Yugának (Vaskor) neveznek. Ezekben az egymást követő korokban az emberi faj fokozatosan süllyed egy magasabb lelki-szellemi helyzetből egy degradálódott állapotba. „Az általános népesség nem követi a szabályozó elveket, amelyek az evésre, az ivásra, az alvásra, a szaporodásra stb. vonatkoznak.  Az Istentagadó kultúrák számtalan, vallásosnak nevezett társadalmat teremtenek, amelyben Istent nyíltan, vagy közvetve visszautasítják.” (Srimad-Bhagavatam) Jellemző a materializmus, az ateizmus, a szélsőséges racionalizmus, anyagiasság, a tanítások haszonleső elferdítése, a mesterek és a tanítványok radikális megcsappanása, áltanítók, áltanítások, és áltanítványok tömeges megjelenése, a természettől való eltávolodás, a szavak helytelen, inverz használata, a mennyiség uralma a minőség felett.
A Kali-Yuga ma is fennáll és folytatódik, egyre fokozottabban manifesztálva a sötétség sötét és sötétítő erőit. Bizonyos tibeti tanítások szerint a Kali-Yuga a korábban visszatartott mérgek kibocsátásának a kora.
A kor végén egyre fokozottabb az elvarázsoltság és az elvarázsoltságnak való kiszolgáltatottság, egyre fokozottabb az „Avidyā”, a metafizikai tudatlanság, vakság és kábaság. Itt és ekkor távolodik el az ember leginkább önmagától. A hitetlen emberek társadalma elviselhetetlenné teszi a világot a józanabbak számára.
E kort követően egy új Satya-Yuga veszi kezdetét, s a tisztaság eredeti állapota is visszaáll, azaz a négy ciklus ismét elölről kezdődik.


Egy szellemi világkorszak önmagában sem nem jó, sem nem rossz: pusztán az átélő alany teszi azzá, aminek elsődlegesen megjelenik. Minden csupán helyes viszonyulás kérdése tehát. Sem a Bhagavad-gíta, sem a Buddha beszédei, sem az Evangéliumok nem arra tanítanak, hogy a körülményekkel foglalkozzunk, hanem kizárólag az Ön-kutatásra ösztönöznek, és a helyes megkülönböztetést mutatják be.

The literal meaning of Kali-Yuga is: the age of darkness, contention, hypocrisy and strife. According to the Vedic literature the world goes through the cycle of four Yugas (ages) which are called Satya (Golden Age, the age of Truth), Treta (Silver Age), Dvapara (Bronze Age) and Kali-Yuga (Iron Age). During these consecutive ages the human race is gradually sinking from a higher spiritual-mental state into a degraded one. „The general public does not follow the regulative principles, which relate to their eating, drinking, sleeping, reproductive etc. habits. The atheistic cultures create countless societies which are mistitled as religious, and in which God is directly or indirectly denied.” (Srimad-Bhagavatam) Its characteristics are materialism, atheism, extreme rationalism, materiality, speculative distortion of teachings, radical decrease in the number of masters and disciples, multitudinous appearance of false masters, false teachings and false disciples, alienation from nature, incorrect and inverse use of words, dominance of quantity over quality. Kali-Yuga is the age of releasing previously retained anger. Approaching the end of the age enchantment and dependence on enchantment becomes more intensive, „Avidyā”, metaphysical ignorance, blindness and lightheadedness are also more acute. Here and now the human creature is geting more and more away from its own essence. The society of faithless people makes life unbearable for the more sober individuals.
Following this age a new Satya Yuga is to begin, the original state of cleanliness is to be restored. That is, the four cycles will start all over again.
A mental age in itself is neither good nor bad: only the experiencing individuals percieve it the way as it primarily appears to them. Therefore, everything is only a question of the right attitude. Neither the Bhagavad-Gita, Buddha’s teachings nor the Evangelium instruct us to be concerned with the circumstances, instead, they stimulate us to perform introspection and teach us to make appropriate distinctions.




Kali yuga




Anandarasa 
(2010-2013)





Anandarasa






Háztáji katarzis
(2002-2010)


Katarzis  gör, fil, műv. a műalkotásnak az a hatásmódja, amellyel az embert a köznapok világából egy magasabb, megtisztult erkölcsi – lelki világba emeli. Valamiféle összetett lelki élmény, melyben megrázkódtatás és gyönyörűség együtt van jelen. A fogalom már a pithagoreusok elmélkedéseiben is felmerül, akik a zenének titokzatos erőt tulajdonítottak, mely megnyugtat, vagy munkára serkent, megtisztít a káros szenvedélyektől és gyógyító hatása van. Hippokratésznél orvosi értelemben szerepel. A görög tragédia kulcsfogalma, az arisztotelészi definícióból kiindulva a részvét és a félelem emócióitól való megszabadulás. Freud szerint a katarzis lehetővé teszi az elfojtott, vagy megoldhatatlan lelki problémák feloldását, mely a hőssel való azonosulás útján válik lehetővé.

A katarzis meghatározása máig feladat az esztétika, a filozófia és a pszichológia területén.



Háztáji katarzis





Párnaképek 
(2000)


„Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként 13 és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az idő, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.
Az aranykorban az volt az öröm, hogy az egész föld intim volt, mint a gyümölcsös. A meghittség utolsó állomása az ágy. A paradicsomból ez maradt. Az ember a földről kiüldözte önmagát, de ez a kis hely még a kuckóban, ahová elbújhat egy cseppet aranykorából élni, ha kint zúg is a motor, a szomszédban vinnyog a rádió, belül a zaklatottság nem simult el, az óra mindig ketyeg, és a lelkiismeret háborog, de bevonhatja magát e különös burokkal, a párnára dőlhet, mint egykor nyári délután az árnyékban fejét a tigris hasára hajtotta az illatos fügefa alatt.
Semmi sem érthetőbb, mint a gond, amivel az ember az ágyat megalkotta, ahogy föléje védelmet épített, ahogy évezredeken át kigondolta a rugót, a matracot, letakarta fehér lepedővel, fosztott lúdtollból készült párnát helyezett el rajta, paplant, vagy takarót, vagy dunyhát.”

(Hamvas Béla: Patmosz I.)



Párnaképek